ABSZTRAKT:

Számos vezetésfejlesztési módszer tartalmaz szerepjátékot valameilyen formában: különböző helyzetgyakorlatokat, üzleti szimulációkat, komoly játékokat, élőszereplős oktatási szerepjátékokat (edularp), coaching intervenciókat, stb.

Előadásomban, amely PhD-kutatásomon alapul, felvázolom, hogy a szociodráma és más Morenotól eredő dramatikus módszerek milyen szerepet tölthetnek be a vezetésfejlesztési beavatkozásokban.

Az előadás révén  a résztvevők képessé válnak összehasonlítani a szociodrámát a vezetésfejlesztés más szerepjátékos módszereivel, meghatározni a hasonlóságokat és különbségeket, valamint ismereteket szereznek egy szociodráma-kutatás jelenlegi állásáról is.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Ebben a prezentációban egy olyan online szupervíziós csoport (és néhány egyéni szupervízió) tapasztalatai kerülnek bemutatásra, amelyben a dramatikus multiplikáció csoporttechnikát használtuk. Ez a módszer a szupervízori szerepet decentrilazálja és egy kollektív, társszupervíziós szemléletet hagy érvényesülni. Előadásomban, a tapasztalatok alapján a Dramatikus Multiplikációról fogok beszélni: elsősorban a szupervíziós csoportban kifejtett hatásairól, ugyanakkor az alkalmakon énekelt dalokra is fogunk reflektálni, az élmény bemutatásaként. A prezentáció révén a résztvevők megismerhetik és továbbfejleszthetik a decentralizált szupervízióban rejlő lehetőségeket.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Ez az előadás az „Átmenet 8: Társadalmi kérdések, a technológia és a kortárs művészet összekapcsolása” című innovatív transzdiszciplináris projektet mutatja be. E projekt keretében különféle multimodális módszerek kerültek alkalmazásra a társadalmi kérdések állampolgárokra gyakorolt hatásának tanulmányozására, valamint összekapcsolására a technológiával és a kortárs művészettel. 

Más részvételi művészeti alapú megközelítésekhez hasonlóan – mint például a szociális színház (Saldaña, 2011) -, a szociodráma is az elmúlt években vált a társadalmi témák kvalitatív elemzésének innovatív módszeréből a közösségfejlesztés területén alkalmazható meghatározó transzformatív beavatkozássá (Conrad & Sinner, 2015). 

A projekt során hat szociodráma eseményről volt adatgyűjtés, oly módon, hogy két alkalom jutott egy-egy témára. A témák a következők voltak: környezet, munka, migráció. Eleusis városának lakosai közül toborozták a résztvevőket. Arra hívták őket, hogy a saját nézőpontjukból fejezzék ki aggodalmaikat, tapasztalataikat saját városi életükkel kapcsolatban a helyi közösség számára központi témákban. Minden ülés körülbelül másfél órás volt. Az alkalmakat két tapasztalt szociodráma csoportvezető facilitálta, akik a kutatócsoport tagjai voltak. Ők határozták meg az egyes alkalmak célját, menetét és tevékenység formáit. A kutatócsoport multimodális kutatási érdeklődéséhez igazodva, a foglalkozásokat videó- és hangfelvételen rögzítették. Okosórákhoz hasonló, viselhető szenzorral ellátott, az érzelmi izgalomhoz kapcsolódó fiziológiai jeleket mérő biometrikus adatot gyűjtöttek azoktól a résztvevőktől, akik vállalták az eszközök viselését. A foglalkozáson szerzett adatokat a művészek hang, vizuális, biometrikus és verbális elemek formájában kapták meg, amely inspirációs forrásként szolgált a művészi produkcióhoz. 

Az előadás során a kutatás eredményeit szintén multimodális eszközöket használva mutatjuk be.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

Az előadás az ősi performatív gyógyító rítusokra fókuszáló történelmi kutatások illetve a pszichodráma és szociodráma kortárs gyakorlatainak átfedéseit mutatja be, rávilágítva történészek és terapeuták közös területeire.

Munkám során az ősi terápiás rituálék fejlődését vizsgálom. Figyelemre méltó például Aszklépiosz, a gyógyítás görög istenének kultusza. Aszklépiosz rítusának középpontjában a terápiás inkubáció, azaz a rituális álomlátás állt. A látomásokon keresztül a hívők az isteni beavatkozást és gyógyulást keresték. A rítusok kialakulása szorosan kapcsolódik a színházhoz, hiszen a színházakban tartott szakrális előadások készítették elő a hívőket az isteni élmények befogadására. E bevett gyakorlat azontúl, hogy az egyéni képzelőerőt fejlesztette, ráadásul terápiás közösségeket hozott létre. Az isteni és a láthatatlan erők világával való bensőséges kapcsolódás megerősítette a látomásokban gyógyulást kereső hívők társadalmi szerepét is.

A pszichodrámával és szociodrámával foglalkozó szakemberek és a történeti kutatók munkájának dialógusa kölcsönös gazdagodást tesz lehetővé. Míg a történelmi szempontok hozzájárulhatnak a modern terápia innovatív megközelítéseihez, addig a terapeuták értékes perspektívákat kínálhatnak az ősi terápiás rítusok dinamikájának mélyebb megértéséhez. Ez a szinergia hozzásegíthet a performativitás és terápia bonyolult kölcsönhatásának mélyebb, korszakokon átívelő megértéséhez.

 Tanulási célok:

•   A résztvevők megismerik az ősi performatív tradíciók és a kortárs pszichodráma, szociodráma terápiás módszerei közötti jelentős összefüggéseket.
•   A résztvevők készségei kiegészülnek történeti ismeretekkel a performansz terápiás módszerként való alkalmazásával kapcsolatban.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Ez a prezentáció Anton Pavlovics Csehov „A Sirály” című művének metaszínházi vonatkozásait vizsgálja, különös tekintettel az egyik szereplő, Trepljev figurájára. Jacob L. Moreno szociodráma elméletét használjuk, hogy megértsük, hogyan kapcsolódnak össze a személyes problémák és a társadalmi normák a darabban. Ennek fontos része a Trepljov által alkotott újfajta előadás, amely nagyon különbözik az anyja, Arkadina által képviselt hagyományos színháztól. Elemezzük, hogy Trepljov hogyan próbálja megtalálni saját művészi hangját és identitását, miközben kirajzolódnak az adott korszak nagy, generációk és eszmék közötti konfliktusai. 

A prezentáció során a szociodrámát használjuk arra, hogy olyan témákat vizsgáljunk, mint a művészeti hűség, a családon belüli problémák és a társadalmi normák követésére irányuló nyomás. Emellett azon is gondolkodunk, hogyan vonódik be a közönség a metaszínházi világba.  Ez megmutatja, Csehov miként keveri össze az alakítást és a valódi életet, arra késztetve az embereket, hogy gondolkodjanak saját társadalmi szerepeiken és identitásaikon.

Végül „A Sirály”-t mint  a szociodráma számára erős eszközt fogjuk látni. Hiszen a darab bonyolult kapcsolatokat mutat be az emberek és a társadalmi elvárások között, és mély elgondolkodásra késztet művészetről, arról hogy kik vagyunk, és hogyan kerülünk interakcióba egymással. Ez a mély ránézés Csehov darabjára ismét segít nekünk felismerni a mű jelentősségét és művészeti kvalitásait.

Tanulási célok:

• A résztvevők megtanulják azonosítani és megérteni „A Sirály” metaszínházi részeit, és látni, miért fontosak a társadalmi és személyes problémák megjelenítéséhez.
• A résztvevők többet tudhatnak meg arról, hogy a dráma hogyan használható a társadalom és a pszichológia tanulmányozására, és hogy a drámairodalom hogyan befolyásolja, miképp látja és hogyan viszonyul a közönség a darabhoz. 

AZ ELŐADÓRÓL: