ABSZTRAKT:

Műhelyünk a Performers nemzetközi szociodráma projektből nőtt ki. 2021 óta működünk együtt gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó intézményekkel: iskolákkal, gyermekotthonokkal, tanodákkal, családok átmeneti otthonaival, javítóintézetekkel. A szociodráma és a gyermekszociodráma módszereit használjuk. Munkánk célja a fiatalokkal foglalkozó intézmények támogatása a demokratikusabb működés kialakításához, illetve a gyerekek és a munkatársak számára egyaránt fejlődést és tanulást lehetővé tevő biztonságos terek és támogató környezet megteremtése. Ennek érdekében mindig az adott intézmény sajátosságait figyelembe véve dolgozunk együtt a gyerekcsoportokkal, illetve működünk együtt a szervezetek vezetőivel és szakembereivel.

Előadásunkban az idáig megtett utat és az eddig szerzett tapasztalatainkat mutatjuk be, különös tekintettel az intézményi nehézségekre, amelyekkel munkánk során találkoztunk, valamint az általunk kidolgozott módszert és az elért eredményeket.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

A gyerekek számára a szociodráma hatékony és játékos módszer, amely segíti őket nehézségeik kezelésében, új szerepek és viselkedésmódok kipróbálásában. A szociodráma egyebek mellett támogathatja őket az önszabályozásban, impulzusaik kezelésének tanulásában és az érzéseik megfelelő kifejezésében. A szociodráma módszerét olyan, az osztályteremben és egyéb közösségekben felmerülő társas konfliktusok kezelésére lehet használni, mint például a lopások vagy egymás el nem fogadása és bántása. 

Ugyanakkor a szociodráma alkalmazható gyerekeknek tartott foglalkozásokon és terápiás csoportokban is, hogy olyan témákon dolgozzunk, mint az erőszakos testvéri kapcsolatok, a családból való kiszorulás vagy kiemelés, a szülők hiánya vagy távolléte, haláleset, válás vagy börtönbüntetés. A szociodramatikus történetek alkalmazása lehetőséget teremt arra, hogy a gyerekekkel a nehéz érzéseken és dilemmákon dolgozzunk. A résztvevők aktív bevonását célzó workshopunkon olyan szociodramatikus formákat mutatok meg, amelyek jól működnek 6-12 éves gyerekekkel, mint például az “üres szék”, a “tündérmese”, a “szociodramatikus hős” vagy a “szereptréning új viselkedéshez”.

A workshop résztvevői:

• képesek lesznek különbséget tenni a gyermekpszichodráma és a gyerekszociodráma között és eldönteni, hogy mikor melyiket érdemes alkalmazni,
• megtanulnak legalább két szociodramatikus formát, amely gyermekcsoportokban alkalmazható.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

A Magyar Pszichodráma Egyesület PERFORMERS nemzetközi szociodráma projekt keretében (2016-2021) egy újszerű szociodráma módszertan került kidolgozásra, hátrányos helyzetű gyermekeket és fiatalokat segítő intézményekkel együttműködve. 2022 óta ezt a módszertant számos intézményben – iskolákban, gyermekotthonokban, javítóintézetekben, családok átmeneti otthonaiban, egyéb szervezeteknél – alkalmazzuk és folyamatosan fejlesztjük. Egy olyan traumatudatos csoportmódszertan került kidolgozásra, amely a szociodrámát és a gyermekpszichodrámát integrálja, továbbá az egyes intézmények speciális körülményeihez és igényeihez alakítható.

2022-ben munkacsoportunk megalapította a Hatókör Műhelyt. Ezáltal egy olyan független, interdiszciplináris szakmai közösség jött létre, amelynek célja, hogy a szociodráma eszközével segítse az oktatási és szociális intézményeket a biztonságos és támogató környezet kialakításában.

Workshopunk résztvevői sajátélményű tapasztalatot szerezhetnek az általunk alkalmazott gyermek-szociodráma módszerről. Átélhetik, hogy miképp dolgozunk a csoportokkal és hogyan teremtünk olyan környezetet az egyes intézményekben, amely segíti a sérülékeny fiatalok mindennapjait és fejlődését.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

(Daniela Simmons ötlete nyomán).

A workshopon Gianni Rodari mese- és történetalkotási elméletét és Morenonak a szociodrámával kapcsolatos elgondolásait fogjuk használni. Gianni Rodari szerint egy jó történetben vagy mesében lennie kell: hősnek, gonosznak, titoknak, árulónak, varázsajándéknak, feladatnak és kérdésnek. E karaktereket társadalmi szerepként gondoljuk el, és arra használjuk őket, hogy gyermek-szociodrámát hozzunk létre. Az általunk vezetett csoportokban vezetők és a gyermekek mindig kiválasztanak egy témát, és mindenki választ a szerepek közül is (pl hőst, gonoszt stb.). Ezután felépítjük a színpadot, és egy spontán, improvizatív, kísérletező közös játékban, a gyermekekkel együtt történetet alkotunk. A workshop résztvevőinek lehetősége lesz e szociodráma folyamat kipróbálására felnőtt és gyermek szerepben egyaránt. Erről szerzett tapasztalatainkat az alkalom végén megosztjuk egymással.

A workshop révén a résztvevők képet kapnak a gyermekekkel folytatott munkáról és képesek lesznek ezt saját területeiken is alkalmazni.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Amikor 2022 őszén elindítottuk pedagógus továbbképzésünket, a státusztörvény árnya már ott lebegett a tanárok feje felett (egy olyan törvény, amelyet nemrégiben vezettek be Magyarországon, és tovább korlátozta a tanárok mobilitását és személyes jogait), néhányan tüntetéseken vettek részt, mások alternatív munkát kerestek. Sok tanári közösség széttöredezett, miközben tanárok és diákok még az online tanítási időszak okozta nehézségekkel küzdöttek. Ezen bizonytalan időszak közepette nem voltunk biztosak benne, hogy van-e igény még egy továbbképzési programra, ezért ingyenes workshopokat szerveztünk, és meglepetésünkre, a rendelkezésre álló helyek néhány nap alatt beteltek, majd képzésünkre is számosan jelentkeztek.

60 órás akkreditált képzésünk két fő célt tűzött maga elé. Egyrészt, hogy megismertessük a pedagógusokkal a szociodráma demokratikus működésmódját és szemléletét, amelyek szerintünk alapjául szolgálnak egy demokrácián alapuló társadalomnak és oktatásnak; másrészt, hogy olyan akciómódszertani technikákat tanítsunk, amelyeket a tanárok mindennapi munkájuk során könnyen alkalmazhatnak.

A képzés egyediségét az adta, hogy a budapesti Radnóti Színház és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia- és Kommunikáció Tanszéke együttműködésében jött létre. Ez lehetőséget teremtett arra is, hogy abban segítsük a tanárokat, hogyan tudnak közelebb hozni egy színházi élményt a digitális kultúra feszített tempójához szokott diákokhoz.Workshopunkon bemutatjuk, hogyan lehet bevonni és motiválni a diákokat szociodráma segítségével. Megmutatjuk azokat a – tanárok visszajelzési alapján legsikeresebbnek tartott – technikákat, amelyek felébresztik a diákok kreativitását, és kizökkentik őket a passzív tanulási gyakorlatból. A workshopon egy színházi jelenetből indulunk ki, és azt nézzük meg szociodramatikus eszközökkel, hogyan vonatkoztatható a jelenet aktuális, a diákokat közvetlenül érintő, közösségi és társadalmi kérdésekre.

A workshopon való részvétel ötleteket nyújt arra, hogyan lehet a diákokat a szociodráma segítségével:

• aktívabbá tenni  az osztályteremben;
• kritikai gondolkodásra nevelni;
• növelni empátiájukat,
• növelni az önbizalmukat;
• felébreszteni kreativitását, tanulmányozni az őket érintő kérdéseket egy színházi előadás feldolgozása révén.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

A workshopon sajátélményű szociodrámával dolgozunk, amelyet a csoport egy alapvető kapcsolódási formákra épülő gyakorlattal indít, lehetőséget biztosítva a közös történés megalkotásának.

CÉLOK

• A saját eredethez való kapcsolódás és a preverbális kommunikáció ösztönzése ontogenetikus és filogenetikus értelemben, minden érzékszerv és modalitás használatával.
• A csoportidők és csoportritmusok keresése, a résztvevők személyes idejének tiszteletben tartása mellett.
• Tradicionális minták és kulturális gyökereink felfedezése, amelyek a saját közös itt és mostunkban összefonódhatnak.

A multikulturalitás olyan alapvető emberi jellegzetesség, amely lehetővé teszi, hogy felismerjük saját magunk, saját kultúránk, saját világunk, saját hangjaink, saját eredetünk, saját lényegünk valamely önrészét, akárhol is járunk. A kultúra folyamatát figyelve láthatjuk, hogy a történelem nem nagy ugrásokkal halad előre. A népességek társadalmi mozgásainak sorozatai átfedik, majd keretezik egymást, összeolvadnak és különválnak egy folyamatos dinamikában.  Ennek következményeként pedig olyan kulturális erőforrások és értékek kerülnek újra és újra a felszínre, amelyekről már azt gondolhattuk, örökre eltűntek.

A cselekvés az eszköze annak, hogy meghaladjuk elképzelések és koncepciók kidolgozására való képességünk korlátjait, miközben a kontextus és a szokások folyamatosan változnak.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

A workshopon szociodráma vezetőként és tanárképzőként végzett munkánkat kívánjuk gyakorlati módon megosztani. A tanárképzés területén a szociodrámával, az akció- és az expresszív módszerekkel dolgozni számunkra azt jelenti, hogy a társadalmi igazságosságért, a méltányosságért és a befogadásért dolgozunk az iskolákban, szembenézve a diverzitás, a kirekesztés és a kisebbségi csoportok jelenlétéből következő kihívásokkal. A szociodráma lehetővé teszi a részvételi és demokratikus pedagógia megerősítését. Egy olyan, a részvételen alapuló demokratikus környezet jön létre, amelyben a tanárok és a diákok folyamatos dialógusban, együttműködve tanulnak és hoznak létre tudást. Az ilyen osztályteremben már nem a tanár kerül a tudásátadás középpontjába, a kommunikáció többé nem egyirányú. A tanulók elkötelezetté válnak a tanulási folyamatban, és proaktív szerepet vállalnak mind egyéni tanulási útjuk, mind a csoport fejlődésének társas folyamata tekintetében. A tanárképzésben lévők ilyen szituációkat modellezhetnek és eljátszhatják jövőbeli szerepeiket is. Belehelyezkedhetnek a szülők, az iskolai közösség többi tagja, vagy a kollégáik szerepébe is. Ezáltal egy izomorf folyamat jöhet létre, amelynek révén a leendő tanárok rugalmasabbá, nyitottabbá, a támogató figyelmet jobban biztosító szakemberekké és emberekké válnak.

A workshop tanulási céljai a következőek:

• A csoportvezetők által a tanárképzésben használt néhány gyakorlat megtapasztalása és elsajátítása.
• A szociodráma és az expresszív akciómódszerek szerepének megértése a tanárképzésben és az iskolában.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

Munkánk célja egyrészt a pszichológus hallgatók aktív tanulásának elősegítése a fejlődéslélektan témában. Másrészt a szociodrámának és a híres emberek életrajzának tanulási eszközökként történő alkalmazása révén az Erik Erikson elméletében megjelenő nyolc fejlődési fázis elsajátítása.

Munkánk elméleti alapja: Erikson elmélete (1998), amely a személyiség pszichoszociális fejlődését nyolc szakaszra tagolja: 1) Bizalom vs bizalmatlanság (csecsemőkor), 2) Autonómia vs szégyen, kétely (kisgyermekkor), 3) Kezdeményezés vs bűntudat (játszókor), 4) Teljesítmény vs kisebbrendűség (kisiskoláskor), 5) Identitás vs szerepzavar (serdülőkor), 6) Bensőségesség vs elszigetelődés (fiatal felnőtt), 7) Alkotóképesség vs stagnálás (felnőttkor), 8) Integritás vs kétségbeesés (időskor). Az aktív tanulás azt feltételezi, hogy a tanuló a saját tanulási folyamatának főszereplőjévé válik. Baptista (2019) rámutatott, hogy a játék eszközét használva tanulhatóak a kulturális sajátosságok, készségek és a csoportos együttélés.

Módszerünk: egy kiválasztott személy életrajzának szociodramatikus bemutatása történik, és a teljes életciklus összekapcsolása Erik Erikson elméletének nyolc szakaszával. Összesen négy alkalommal találkozott a csoport és alkalmanként két ismert személyiséggel foglalkoztunk: Marilyn Monroe, Bonaparte Napoléon, Chorão, Anitta, Frida Kahlo, Silvio Santos, Kurt Cobain, Cazuza. A workshop célja az lesz, hogy megértsük a szociodramatikus építkezés lehetőségeit, mint tanulási eszközt az osztályteremben, és hogy értékeljük a 2023-as osztályban tartott előadások eredményét.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Beszámoló egy kamaszok számára kialakított közösségi tanulmányi központban kifejlesztett pszichológia kurzus tapasztalatairól.

A kurzus célja, hogy pszichodramatikus játékok alkalmazása révén növeljük a pszichológia hallgatók tudását, illetve az aktív részvételen keresztül megerősítsük a kamaszok önértékelését és rezilienciáját. Két csoporttal dolgoztunk, az egyikben 14, a másikban 15 és 16 éves fiatalok voltak. 

Elméleti megközelítés: A serdülőkort olyan fizikai és pszichológiai változások összességeként értelmezzük, amelyek válságokat generálhatnak. Aberastury és Knobel (2011) ezt az időszakot serdülőkor normalitás szindrómának nevezi. Erik Erikson (1998) “önazonosság kontra szerepzavar” korszaknak. A játék kedvező eszköz a spontaneitás és kreativitás elősegítésére, és a befogadó környezetet teremt. Yozo (1996) szerint a játékosság a konfliktusok feldolgozására is felhasználható. 

Módszertan: Csoportonként 15 találkozóra került sor, az egyik csoportban (14 évesek) huszonhárom, a másikban (15 és 16 évesek) huszonnyolc fiatal részvételével.

A következő játékokat alkalmaztuk: Szuperhős vagyok, 10 közös dolog, érzelmek eljátszása, kihívásjátékok, ellenállás-játék, minőség doboz, idővonal, szerepcsere, célkeresés. 

A workshop tanulási céljai:  A megismert fogalmak és technikák alkalmazása osztályokban és egyéb csoportokban, közösségben. A pszichológus gyakornok és az általa vezetett csoport fejlődési folyamatának megértése.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Ezen a workshopon a segítő szakemberek és pedagógusok betekintést és első kézből származó tapasztalatokat szerezhetnek arról, hogy a szociodramatikus technikák hogyan fejleszthetik készségeiket, különösen interkulturális környezetben. A résztvevők felfedezik segítői szerepüket és funkciójukat, miközben betekintést nyerünk a különböző hátterű ügyfelekkel való munkába. A workshop lehetőséget nyújt arra is, hogy feltárjuk a hátrányos helyzetű csoportokhoz való tartozással és stigmákkal kapcsolatos érzékenységeket, valamint ezek hatását a segítő-kliens kapcsolatra.

A workshop módszertanát egy öngyilkosság-megelőzési vonal önkénteseinek képzése során fogalmaztuk meg és finomítottuk ki, egy egyedülálló környezetben. A megközelítés előkészítése, tervezése és szupervíziója a magyarországi első szociodráma képzés keretében zajlott.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

A workshop betekintést nyújt a szociális munka keretében, bevándorló közösségekben alkalmazott szociodráma technikákba. A szociodráma módszerét bevándoló fiatalokkal a szociális tanulás és a mentális egészség megtámogatására lehet használni, annak érdekében, hogy jobban felismerjék az akadályokat, és bővüljön repertoárjuk, illetve stratégiáik a jövőjük felépítéséhez új hazájukban. Teoretikus háttér: A fiatal bevándorlók és kevéssé strukturált családjaik valamiféle “személyiségzavarban” szenvednek, amely együttjár a mentalizációs képességek és a mentális egészségükre való odafigyelés hiányával, és a társadalmi és munkahelyi struktúrákba való beilleszkedés súlyos nehézségeivel. E nehézségekben, legjobban a számukra kialakított specifikus szociális szolgáltatások tudják segíteni őket, amelyek magukban foglalják a szociális tanulást és oktatást, a csoportos szociodramatikus beavatkozásokat, a képzés és a munkakeresés támogatását és a pszichodramatikus mentálhigiénés segítségnyújtást. 

A workshop révén a résztvevők megértik a munkaerőpiacra belépő bevándorló fiatalok pszichoszociális hátterét. A résztvevők kipróbálnak különböző szociodramatikus és mentalizációs technikákat, melyeket a bevándorló csoportokkal folytatott gyakorlatban alkalmazható.

A workshopot prezentáció követi, amely Magyarországon és Spanyolországban megvalósult projektek kapcsán mutatja be, hogy a szociodráma és az akciómódszerek hatékony eszközök lehetnek a marginalizált helyzetben lévő fiatalok támogatására a munkaerő piaci belépéskor. E projektek hasonló célcsoportokat érintenek (bevándorló fiatalok) és támogató szerepekben szakembereket is bevonnak (szociális munkásokat, oktatókat, pszichológusokat). A csoportok tagjai szociális, gazdasági és kulturális hátterükből következően sokféle akadállyal szembesülnek a munkavállalás kapcsán és amikor független életet szeretnének élni. A szociodramatikus technikák alkalmazása segíti ezen akadályok azonosítását, motiválja a munkahellyel és a családi közeggel kapcsolatos új stratégiák kipróbálását, és támogatja őket egy nagyobb fokú önállóság kialakításában, hogy megteremtsék saját jövőjüket.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

A zaklatás (bullying) az erőszakos viselkedés egy formája, amely különböző formákat ölthet, beleértve a fizikai megfélemlítést, mint például a sérülés vagy azzal való fenyegetés, köpködés, lökdösés és rugdosás, valamint a nem fizikai megfélemlítést, mint például a verbális bántalmazást, így a csúfneveket, sértéseket vagy a gúnyolódást. A rosszindulatú pletyka, a pletykák terjesztése és a csoportból való kitaszítás szintén a zaklatás létező formái az iskolások körében. A technológia rohamos fejlődésével a zaklatás hatóköre kiterjedtebbé vált, a megfélemlítés a közösségi médián és az elektronikus eszközökön keresztül is zajlik. 

A művészetterápiás beavatkozás hasznos megközelítés, amely segíthet a zaklatás káros hatásainak tudatosításában, valamint a diákok által zaklatásnak tekintett viselkedésformák azonosításában. Az ilyen jellegű beavatkozások közvetlenül a gyermekek érzelmi világára hatnak, fejlesztik önbizalmukat, egészségesebb pszichoszociális környezetet teremtenek az iskolákban, segítenek pozitív konfliktuskezelési készségeket és viselkedési stratégiákat kialakítani a zaklatás megelőzése érdekében. Továbbá a szociodráma alkalmazása az oktatási intézményekben fokozhatja mind a tanárok, mind a diákok spontaneitását és kreativitását, a konfliktusokat hasznos tanulási helyzetekké alakíthatja, feltárhatja, hogy miképp élhetnénk jobban együtt ezekben a terekben, és sokkal tovább mehet, mint a jól ismert íróasztal-ceruza-papír tanulási eszközök, hozzájárulva az iskolai tanulók személyiségének egyszerre több dimenzióban történő integráltabb fejlődéshez. 

Workshopunkon a résztvevők megismerhetik, hogyan működik e két módszer kombinációja az iskolai zaklatás sikeres megelőzése érdekében. Ezen túl képessé válnak legalább 3 bemutatott technika alkalmazására az iskolai munkában.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Az álomrajz (Disegno Onirico) gyökerei a szürrealizmusból, az archetipikus elméletekből, Goëte színelméletéből, Bermolén és Dal Porto csodálatos munkásságából erednek. Ezekből fejlődött a holisztikus pszichodráma, és eredményesen alkalmazzuk ezt a csodálatos, szórakoztató eszközt a szociodrámában és a szociopszichodrámában is. Itt az egyéni munka tovább fejlődik és kiszélesedik, a személyes élmények összekapcsolódnak az egész csoportot, a társadalmat vagy akár az egész bolygót foglalkoztató témákkal. 

Műhelymunkánk célja, hogy a csoport archetipikus nyelvezetét összekapcsoljuk a szociodráma kollektív jellegével és céljaival. Kiindulópontként, spontán asszociációkon és rajzokon keresztül azonosítjuk szükségleteinket és törekvéseinket, hogy ezektől elrugaszkodva, új kollektív jövképeket találjunk. A színek és formák szimbolikus nyelvét használjuk, amely a világ minden (emberi vagy nem emberi) lénye számára közös adottság, és egyáltalán nem a rajzkészséget teszteljük! 

A két tanulási cél, hogy többet tudjunk szociopszichodrámáról és annak elméleti hátteréről, illetve lássuk, hogy az álomrajz módszere hogyan járulhat hozzá a személyes, spontán kifejezéshez, valamint a csoport kohéziójához és a szociodramatikus munkához.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSTRACT:

In the past, individuals easily identified with a culture when everyone in their community formed a social consensus, and there was equal sympathy among members on most issues. However, globalization has brought people closer together physically, mentally, and technologically. Now, it is more challenging to define one’s culture by geographic location, national borders, or even race. For example, a teenager from Hungary, Nepal, and Indonesia might identify more with the YouTube or TikTok channel they all commonly subscribe to than their national heritage. An expatriate teenager might not feel a sense of belonging to any nationality, perceiving themselves as an international orphan. The multicultural aspect of modern society inevitably forces us to accept complex identities that may not conform to any traditional norms of nationality or demographics.

So, where do I fit? Or do I need to fit in at all?

After this session, participants will be able to:

• Understand the complexity of cultural identity and the dynamics of groups in our society.
• Strengthen their sensitivity towards cultural differences while interacting with individuals and groups.
• Explore their own cultural anchors that either differentiate or associate them with various communities and society.

ABOUT THE PRESENTER: