ABSZTRAKT:

A PERFORMERS projekt eredményeként néhány elkötelezett csoportvezető 2023-ban elindította az első szociodráma képzést Magyarországon. Ők voltak a csoportvezetőink a szociodráma pilot képzésben, így mi lettünk a Magyar Pszichodráma Egyesület első szociodráma asszisztensei. Képzésünknek köszönhetően számos új csoportot tudtunk létrehozni, alkalmazva a szociodráma módszerét azokon a területeken, ahol dolgozunk. Kísérleteztünk a módszerrel, és igyekeztünk a társadalmon belüli traumákat és sebeket kezelni. Előadásunkban szeretnénk bemutatni azokat a területeket, ahol csoportmunkát végeztünk, és felajánlani a résztvevőknek, hogy kiválasszák az őket leginkább érdeklő témákat. Ezután belezoomolunk ezekbe a területekbe, szociodramatikusan megjelenítve ezeket. Bízunk benne, hogy munkánk megosztása inspirációs forrásként szolgálhat, nemcsak azok számára, akik szociodrámával dolgoznak, hanem azok számára is, akik képzéseket tartanak a világ különböző tájain.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

Az egyéni folyamat találkozása a társadalmi kontextussal a pszichodrámában (Prezentáció)

A pszichológiában alkalmazott kritikai szemlélet sajátos nézőpontot jelent, amely a pszichés jelenségek okai között társas és társadalmi tényezőket is figyelembe vesz. Prezentációnkban arra teszünk kísérletet, hogy ezzel a szemlélettel tekintsünk a pszichodramatikus színen megjelenő egyéni témákra, csoportos folyamatokra és ennek kapcsolódására a szociodrámához.

Feladata-e egy pszichodráma vezetőnek, hogy a diszkriminatív és hatalmi egyenlőtlenségeken alapuló társadalmi rendszerekkel kapcsolatosan elgondolkoztassa, reflektáltassa a pszichodráma csoport résztvevőit? Van-e létjogosultsága a társadalmi beágyazottság megjelenésének az egyéni témák színpadra kerülése során, és ha igen, milyen módon? Mit tanulhat a pszichodráma és a szociodráma egymástól? Mi születhet abból, ha mind az egyéni, mind a társadalmi nézőpont megjelenik ugyanabban a játéktérben?

Véleményünk szerint izgalmas és időszerű szakmai kérdések ezek. A kritikai pszichodráma a pszichodráma terében megjelenő folyamatokat nem kizárólag az egyén szintjén, hanem tágabb társadalmi kontextusba ágyazva, rendszertudatos megközelítésben vizsgálja. Alapvetése szerint az egyéni problémák nem pusztán a protagonista fejében uralkodó elakadások, szerephiányok, önkorlátozó meggyőződések manifesztációi, hanem több szereplő és tényező által létrehozott-fenntartott rendszerek. Ennek következtében könnyen előfordulhat, hogy a protagonista kísérlete, hogy a színpadon megélt újfajta érzelmi tudását átültesse a gyakorlatba, hamar beleütközik olyan társadalmi elvárásokba és szerepkényszerekbe, amelyek nem ritkán egyenesen ellehetetlenítik az új minta tartós beépülését. Mit tehetünk pszichodráma vezetőként?

Prezentációnkban során a fenti kérdésekre keressük az elméleti és módszertani válaszokat. Bemutatjuk a kritikai pszichodráma főbb alapvetéseit, és beavatjuk az érdeklődőket azokba a dilemmákba, amelyekkel egy kritikai megközelítéssel dolgozó pszichodráma vezető találkozik.

Az egyéni és a társadalmi kölcsönhatásai a színpadon – bevezetés a kritikai pszichodrámába (Workshop)

A kritikai pszichodráma alapjait és elméleti hátterét tárgyaló kerekasztal-beszélgetést követően a műhely a megközelítés számos gyakorlati eszközét mutatja be és tárja fel. Az előadók célja, hogy a pszichodráma eszköztárát olyan módszerekkel, technikákkal és eljárásokkal bővítsék, amelyek az egyéni tapasztalatokat és az őket körülvevő társadalmi környezetet teljes komplexitásukban veszik figyelembe, ezáltal új szempontokat nyitva meg egy adott pszichodráma csoport tagjai előtt.

A workshop során arra törekszünk, hogy ezeket a módszereket és technikákat bemutassuk a résztvevőknek, különös tekintettel a szociodrámával való összehasonlításokra. A hangsúly a technikák pszichodramatikus kontextusban történő alkalmazásán van, ami lehetővé teszi a csoporttagok számára, hogy új, rendszer-tudatos értelmezéseket és megküzdési mechanizmusokat alakítsanak ki, és hogy tudatosítani tudják társadalmi szerepük és identitásuk társadalmi beágyazottságát. Ebben a rövid módszertani bemutatóban a műhely résztvevőivel közösen tárjuk fel a hozott helyzetek lehetőségeit, és azt, hogy a kritikai megközelítés mit kínálhat ezek kezeléséhez. 

A kritikai pszichodráma célja egyrészt az, hogy a csoporttagok között reális elvárásokat támasszon a változás természetével és folyamatával kapcsolatban, másrészt pedig az, hogy feltárja, hogyan lehet az egyéni felismeréseket tartósan átültetni a gyakorlatba, például szövetségek kiépítésével és az életünket alakító rejtett társadalmi struktúra gyenge pontjainak feltárásával.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

Terapeutaként és csoportvezetőként általában az előnyeit hangsúlyozzuk annak, ha valaki egy csoport részévé válik. Ezt azért tesszük, mert ismerjük a mély folyamatot, amit a csoportok lehetővé tesznek az egyén és a közösség számára. A csoportot a kívánatos változás alapvető eszközének tekintjük. De mi történik az egyes csoportok között? Európában és az egész világon tapasztaljuk, hogy hatalmas összeütközések vannak politikai, vallási, illetve etnikai alapon csoportok között. Ezen ütközések hatásai tsunamikra hasonlítanak, amelyeket mindenki megérez a saját országában, a saját közösségeiben. A workshopon e gondolatmenet nyomvonalát követjük, hiszen a csoportok valamikor összehoznak bennünket, máskor azonban épphogy szétszakítanak és elválasztanak egymástól. A workshop során a részvevők különböző találkozások és szerepcserék révén szereznek tapasztalatokat a folyton változó pozíciókról, amilyen napjaink valósága is. A szociometria eszközeit, a spektrogramot és szociogramot használva, J.L. Moreno nyomdokaiba lépünk. Célunk, hogy cselekvésorientált megértésre jussunk azzal kapcsolatban, hogy miképp tudjuk a csoportokban rejlő potenciált jó dolgok létrehozására, kapcsolódások megteremtésére és nem megosztásra használni. Ehhez spontaneitásunk és kreativitásunk felélesztésére lesz szükség, hiszen, ahogy Moreno mondja: „a kérdés, hogy miképp lehet előhozni a maximális spontaneitást mindenkiből, annak érdekében, hogy a szerveződések alapjai emberek és emberek, illetve emberek és dolgok között feltáruljanak” (Moreno 1937).

A workshop során a résztvevők megélhetik a csoport nyújtotta melegséget, ugyanakkor szembesülnek azokkal veszélyekkel is, amelyet a csoportok az egyének és közösségek számára jelenthetnek. Abban bízunk, hogy a műhelymunka révén csoportvezetőkként, illetve terapeutákként könnyebben azonosítjuk a csoportok kapcsán felmerülő káros, sérülést okozó folyamatokat, és ennek révén olyan párbeszéd jöhet létre, amely a csoporthatárokon túl összeköt egyéneket és társadalmakat.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

Az éhezés, a nyomor, az üldözés elől menekülők számára különösen, de a más hátrányokkal küzdő embertársaink számára is kulcskérdés, hogy be- és elfogadjuk-e őket? Megnyitjuk-e magunkat és javainkat előttük, akarjuk-e érteni őket és helyzetüket? Úgy tekintünk-e a másik értékeire, méltóságára, mint a sajátunkéra? „Mert éhes voltam, és adtál enni. Idegen voltam, és te befogadtál”

Az ember világban való létét reflektáló szentírási felfogásból következően, a bibliodráma – hasonlóan a szociodrámához – a mindenkori élethelyzetek visszásságait meghaladó törekvések egyik fontos médiuma. A jelen esetben például azt próbáljuk megmutatni, hogy miként válhat egy bibliai történet társadalmi méretű feladatok megoldásának inspirálójává, hogyan segít az abban feltáruló szociális helyzet személyes átélése egy közösséget abban, hogy érzékenyebben mozgósítsa erőforrásait a felelősségvállalásra.

Kezdő történetünk egy lenyűgöző interkulturális-interetnikus esemény: „Abban az időben, amikor a bírák uralkodtak,… [a] éhínség volt az országban. Egy férfi tehát a júdai Betlehemből feleségével és két fiával együtt egy időre Moáb vidékére költözött {…} Moábita nőket vettek feleségül.” (Ruth 1,1-5.)

Workshopunk első részében az elbeszélés ott és akkor szociális kontextusának átélésére-reflexiójára kerül sor, a rákövetkező részben pedig közösen megalkotjuk a kiinduló szituáció itt és most valóságát. Közben különösen figyelünk a mindenkori emberközi viszonyokban rejlő közös alapokra, a megértés, a szolidaritás, a befogadás, a szubszidiaritás eszméinek szempontjaira. Kísérletet teszünk az ökumenikus és interkulturális attitűd örömeinek és feladatainak átélésére, arra, hogy miként és mennyire válhat életté bennünk és általunk a szentírási igazság: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.” (Máté 7, 12.)

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

Ez a workshop azoknak a tapasztalatait vizsgálja, akik háború, éhínség, erőszakos cselekmények vagy diszkrimináció miatt kényszerűségből kénytelenek voltak elhagyni az otthonaikat. A résztvevők a szociodráma segítségével, akciótechnikák és reflexív gyakorlatok révén fedezik fel a kilakoltatás, a saját élet feletti kontroll elvesztésének tapasztalatát.. A szociodráma három szintje: a szerepből való megosztás, a személyes megosztás és a társadalmi tanulás biztosít ehhez megtartó teret és lehetőséget a tanulás integrálására.

Célkitűzések: mélyebb megértés és empátia azokkal, akik a lakóhelyük elhagyására kényszerülnek. Reméljük ezen kívül, hogy a résztvevőket arra is inspiráljuk, hogy kapcsolatokat teremtsenek a társadalom peremére kényszerült menekültekkel.

Tanulási célok: a workshop révén a résztvevők

• mélyebben megértik és empatizálnak azokkal akik lakóhelyüket elhagyni kényszerültek,
• kitágítják azon emberek körét, akiknek a helyébe bele tudják magukat képzelni, és akiknek a szemszögéből a világot vizsgálni tudják.
• kifejlesztenek egy elképzelést arról, hogy miképp álljanak ki a változásért saját társadalmukban a menekülteket érintő kérdésekben és hogyan érhetik ezt el.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Ahogy öregszünk, a szerepeink átalakulnak, megváltoznak, és gyakran le is szűkülnek. A közösségek azonban akkor virágoznak és akkor érik el teljes potenciáljukat, ha minden résztvevőjük a saját képességeinek megfelelően a maga teljességében részt tud venni bennük. Ha elfogadjuk, hogy a kor erőteljes új energiákhoz való hozzáférést tesz lehetővé, és olyan archetipikus viselkedésmintákat erősít fel, mint az együttérzés, a felháborodottság, a hatalom és a bölcsesség új rétegei. Az évek és a tapasztalat nyújtotta ajándék: a fokozódó tisztánlátás és a mind egyenletesebb hang. Moreno módszerei, a pszichodráma és a szociodráma utat nyújtanak a szerepek kibővítésére és új szerepek megtalálására. Ezen a workshopon olyan eszközöket mutatunk, amelyek révén a résztvevők (illetve jövőbeli csoporttagjaik), azonosítani tudnak archetípusokat. Ez segíthet abban, hogy magabiztosan és kiteljesedve, az énjükhöz a legautentikusabban kapcsolódva éljék meg a változást, gazdagítsák saját életüket és a közösségeket, amelyekhez tartoznak.

Tanulási célok: A workshopon való részvétel révén a résztvevők képesek lesznek azonosítani az 50 éves és annál idősebb korosztály számára hasznos archetípusokat, és megismernek két pszichodramatikus és szociodramatikus technikát, amely segít az 50 felettieknek az új lendület megtalálásában.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Ez az előadás az „Átmenet 8: Társadalmi kérdések, a technológia és a kortárs művészet összekapcsolása” című innovatív transzdiszciplináris projektet mutatja be. E projekt keretében különféle multimodális módszerek kerültek alkalmazásra a társadalmi kérdések állampolgárokra gyakorolt hatásának tanulmányozására, valamint összekapcsolására a technológiával és a kortárs művészettel. 

Más részvételi művészeti alapú megközelítésekhez hasonlóan – mint például a szociális színház (Saldaña, 2011) -, a szociodráma is az elmúlt években vált a társadalmi témák kvalitatív elemzésének innovatív módszeréből a közösségfejlesztés területén alkalmazható meghatározó transzformatív beavatkozássá (Conrad & Sinner, 2015). 

A projekt során hat szociodráma eseményről volt adatgyűjtés, oly módon, hogy két alkalom jutott egy-egy témára. A témák a következők voltak: környezet, munka, migráció. Eleusis városának lakosai közül toborozták a résztvevőket. Arra hívták őket, hogy a saját nézőpontjukból fejezzék ki aggodalmaikat, tapasztalataikat saját városi életükkel kapcsolatban a helyi közösség számára központi témákban. Minden ülés körülbelül másfél órás volt. Az alkalmakat két tapasztalt szociodráma csoportvezető facilitálta, akik a kutatócsoport tagjai voltak. Ők határozták meg az egyes alkalmak célját, menetét és tevékenység formáit. A kutatócsoport multimodális kutatási érdeklődéséhez igazodva, a foglalkozásokat videó- és hangfelvételen rögzítették. Okosórákhoz hasonló, viselhető szenzorral ellátott, az érzelmi izgalomhoz kapcsolódó fiziológiai jeleket mérő biometrikus adatot gyűjtöttek azoktól a résztvevőktől, akik vállalták az eszközök viselését. A foglalkozáson szerzett adatokat a művészek hang, vizuális, biometrikus és verbális elemek formájában kapták meg, amely inspirációs forrásként szolgált a művészi produkcióhoz. 

Az előadás során a kutatás eredményeit szintén multimodális eszközöket használva mutatjuk be.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

Ezen a wokrshopon eredendő személyes mintáztainkból indulunk ki, majd saját törzsünket keressük, vagyis egy olyan helyet és megtartó közeget, ahová tartozhatunk, ahol önmagunk és a közösség részei lehetünk, hogy végül a közös alkotásban összekapcsolódjunk. Mit meríthetünk ősi gyökereinkből? Mi az, amit átemelhetünk a jelenlegi életünkbe? Mi a saját személyes felelőségünk a tágabb társadalomban és ehhez képest mi a személyes cselekvőképességünk? Hogyan alakítsuk úgy az életünket, hogy valameilyen nagyobb célt előremozdítsunk, hogy a közösséget megerősítsük? 

A játék erejét fogjuk használni, hogy összekapcsoljuk a csoportokat és a társadalmat formáló személyes közösségi történeteinket, annak reményében, hogy közösen egy jobb világot teremthetünk. 

A workshop nyomán a résztvevők: 

• Tasztalattal rendelkeznek majd és megértik, hogyan kombinálható a kreatív művészet a szociometriával és szociodrámával. 
• Felfedezik, hogyan használhatjuk a személyes cselekvőképességet a nagyobb kollektíva érdekében.
• Felidézik a játék fontosságát életükben

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

A másik ember nézőpontjának elismerése, a csoport alkotóerejének felismerése, az értékelés és szeretet mások irányába egyszerűen azért, amilyenek – e képességeink tesznek minket emberré. Ugyanakkor könnyebb kimondani, mint gyakorlatba ültetni ezeket a képességeinket. Ennek oka, hogy olyan rendszerekben élünk, amelyek működési mintázataival szembe kell mennünk, ha ezeket gyakorolni akarjuk.

Szociodráma workshopunkon Moreno “szociális” és “kreatív” forradalomra vonatkozó víziójával fogunk dolgozni, amelyben az emberek új, szokatlan módokon képesek reagálni és szerepet tudnak cserélni másokkal.

Közösen kutatunk majd egy meghatározott rendszert, felfedjük az e rendszert mozgató társadalmi erőket, azonosítjuk az összefüggéseket és az egymásra ható tényezőket, és megkülönböztetjük azokat, amelyek támogatják és amelyek akadályozzák a résztvevőket abban, hogy kiteljesítsék emberi alkotóképességüket.

A workshop során azt ismerhetik fel a résztvevők, hogy mi minden lehetséges, amikor egy szisztéma minden cselekvője elkötelezett a csoportfolyamatban.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

A társadalom kultúráinak ismerete elősegítheti újszerű megközelítések létrejöttét a kollektív szerepek feltárásában és elismerésében. A többletvalóság csodája a képzelet és a játék e célra való felhasználásában rejlik, hiszen lehetővé teszi számunkra, hogy a közös jövő világában fedezzük fel és jelenítsük meg az életre és az együttélésre vonatkozó szükségleteinket és céljainkat. Dr. Moreno filozófiájából tudjuk, hogy kreatív zsenialitásunk révén újabb és újabb formáit alakítjuk ki a létezésnek, a kollektív létrehozásnak és a kapcsolódásnak. A többletvalóság a szociodrámában azt a célunkat teljesíti, hogy a jövő a jelenben történő megjelenítése révén, felfedezhetjük a kollektív kreatív lehetőségeket, kifejezhetjük reményeinket, hogy készen állunk, hogy vágyjuk a változást, annak érdekében, hogy egy jobb világot teremthessünk mindannyiunk számára. 

Műhelyünk azt vizsgálja meg, hogy miként lehet a jövőre vonatkozó elképzeléseinket jelenbeli cselekvésekké és törekvésekké alakítani. Dr. Moreno azt az üzenetet hagyta ránk, hogy ha el tudunk képzelni valamit, akkor azt meg is tudjuk valósítani: új, „láthatatlan dimenziókat” érhetünk el a kapcsolatok, a társadalmi inklúzió és a kollektív jövő kialakítására egy gyógyult globális társadalomban. „A többletvalóság (…) a valóság gazdagítása, a képzelet befektetése és kiterjedt használata révén” (Moreno, 1965). 

A workshop célja, hogy a résztvevők a szociodráma többletvalóságának alkalmazásával gazdag és átformáló tapasztalatot szerezzenek egy gyógyult és egyesült globális közösség elképzeléséről és megvalósításáról. 

A workshopon való részvétel nyomán: 

• A csoporttagok elmélyítik a többletvalóság fogalmát és annak felhasználását a szociodrámában, a kollektív jövőre vonatkozó szükségletek, célok, szándékok felfedezése és kinyilvánítása érdekében. 
• Megtapasztalják a kollektív kreatív potenciál feltárásának lehetőségét a jövőbeli víziók jelenbe emelésével, elősegítve a reményeket, a készséget és a hajlandóságot a pozitív változásra. 
• Meghatározzuk azokat az utakat és stratégiákat, amelyek segítségével az elképzelt jövőt kézzelfogható jelenbeli cselekvésekké és törekvésekké lehet alakítani, összhangban Dr. Moreno meggyőződésével, hogy a képzelet megvalósítható.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSTRACT:

The social atom, created by Moreno in 1975, posits that individuals are shaped by their interactions, leading to the development of role theory. Moreno suggested that the social atom represents the smallest unit of society, comprised of people essential to an individual’s life. Literature examining differences includes Butler (2011), who discusses gender performances, and Hooks (2000), who introduces the concept of intersectionality. It could be argued that social tensions affecting groups identified with different categories may lead to violent acts, such as racism and homophobia, often perpetrated by those who identify one-sidedly with these social struggles. In contrast, the Morenian approach enables groups to understand each other through their differences as well as their similarities. Thus, literature on social markers serves as a contemporary tool that can complement and enhance psychodramatic work. This online workshop aims to explore client relationships through the lens of social categories like gender, race, and sexual orientation, drawing attention to how these differences influence such relationships. Participants will reflect on their own and their clients’ experiences regarding sociocultural and historical differences.

Educational Objectives:

• To make the social differences between psychodramatists and their clients more visible and encourage curiosity about these differences.
• To reflect on client relationships concerning social markers and differences, acknowledging their impact on these relationships.
• To share strategies for addressing differences in psychodramatic work.

Method:
Participants will create social atoms for clients they currently work with, whether in private practice, institutions, or other settings. After developing these social atoms, they will categorize their clients by social identities (e.g., transgender, bisexual, non-monogamous), using different colors to represent each category. The expected outcome is a social atom that visually represents the clients’ identities. Participants will then be invited to consider which markers might identify their clients (e.g., skin color, gender expression, relationship styles) and how their own experiences with these markers may influence their client relationships. This reflection will be conducted privately. Afterward, participants will share their thoughts with the group to the extent that they feel comfortable. The discussion will include the impact of power relations on their work and strategies for managing differences and power imbalances.

BIBLIOGRAPHIC REFERENCES
Butler, J. (2011). Gender Trouble: Feminism and the Subversion of Identity. Estados Unidos: Taylor & Francis. Hooks, B. (2000). Feminist Theory: From Margin to Center. Reino Unido: Pluto Press. Moreno, J. L. (1946). Psychodrama. Estados Unidos: Beacon House.

ABOUT THE PRESENTER:

ABSTRACT:

The presenter selected this topic to highlight the social roles of individuals living with Alzheimer’s, along with the challenges faced by both formal and informal caregivers, and the broader implications for society. This decision is rooted in the presenter’s expertise and extensive experience in the field. Dr. Daniela Simmons, a sociodramatist, gerontologist, and educator, emphasizes, “Happy Aging means living with dignity, love, and care. Old Age should be as enjoyable as any other season of human life. This is a critical issue that demands attention from caregivers, professionals, and policymakers alike. We must envision how we want to experience our later years and ensure the same quality of life for those currently in old age.” With this perspective, the workshop aims to explore and understand the profound impact of dementia and identify effective ways to support those affected by the condition, their families, and caregivers, as well as society at large. The presentation will incorporate both didactic and experiential elements. Learning Objectives:

Participants will gain insights into the profound effects of dementia on individuals, their families, and caregivers. The workshop will explore the social roles of those living with Alzheimer’s and the challenges they face, emphasizing the importance of dignified, loving, and caring approaches to aging.

Attendees will learn effective ways to support those affected by dementia, focusing on enhancing the quality of life for the elderly in their later years. Strategies will address the needs of both formal and informal caregivers and consider the broader implications for society.

Bibliographic references:
Simmons, D., (2011) Sustainable Living In Long-term Care: For People with Dementia/Alzheimer’s, Educational Gerontology, Publisher Routledge
Simmons, D., (2023) Models for Individuals with dementia: Beyond the Special Care Framework; Long Term Care Models and Culture Change Movement in U.S., Book in Chineese & English

ABOUT THE PRESENTER:

ABSTRACT:

Families and patients often struggle to see that eating disorders are not about weight or food. This sociodramatic technique was developed to use in large multifamily groups to help educate and give the families the emotional experience of an eating disorder and create a strategy for recovery from within. The sociodrama itself uses some body resistance to concretize the body struggle and we will be practicing together how to recreate a very physicalized sociodrama into a hybrid live/zoom space.

After this workshop participants will explain the importance of familial role reversal with the patient to stop the rescue pattern and help the client heal themselves.
After this workshop participants will be able to apply ‘fat’ and healing circles for working with body image issues.

ABOUT THE PRESENTER: