ABSZTRAKT:

A XX. század végén, a kommunista rendszerek bukását követően, a társadalmak messze vannak egy dinamikus egyensúlyi állapot (egyfajta homeosztázis) elérésétől. A társadalmi konfliktusok és az elveszett remények kollektív traumákkal jártak és polarizációt teremtettek, ráadásul a “post-truth” kommunikációs működés és a manipuláció (gaslighting) e társadalmakat folyamatosan újra-traumatizálja. Hipotézisünk, hogy a poszt-igazságok és manipuláció áldozataivá váló egyének hajlamosak olyan csoportokhoz csatlakozni, melyben a sajátjukhoz hasonló zsigeri, mentális, és érzelmi tapasztalatokra tehetnek szert. E tapasztalatok megfeleltethetőek az idegrendszer produkálta működésnek is: “harcolj, menekülj vagy fagyj meg”.

• A nacionalisták: dühösek, zaklatottak, készenlétben állnak a nemzet védelmére és a vélt ellenséggel való küzdelemre.
• A nosztalgikusok: a múlt idealizálásába menekülnek, gyászolják az elveszett kommunista paradicsomot.
• Az apatikusok: dermedtség, tompaság uralkodik rajtuk, bezárkóznak, sőt akár bele is halnak, mert képtelenek megbirkózni a megváltozott körülményekkel.

A workshop egy szociometrikus gyakorlattal indul majd, ahol megjelenik ez a három csoport, ezután egy szociodramatikus kibontás következik, amelyben pozíciócserékkel és a szerepeket elmélyítő duplázó technikákkal dolgozunk, majd kilépünk a szerepekből és egy szociátriai intervencióval zárjuk le a folyamatot.

A 90 perces workshop lehetővé teszi a résztvevőknek:

• hogy felfedezzék a kollektív re-traumatizáció jelenségét és az erre adott egyéni válaszokat a szétesett társadalmakban,
• hogy azonosítsák a különböző társadalmi alcsoportok formálódásának módjait, és azok összefüggését az egyéni idegrendszeri válaszokkal, illetve
• hogy megismerjenek néhány megvalósítható társadalmi gyógyítási technikát.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

Miután a csoport azonosított néhány kollektív transzgenerációs traumát, egy adott mintázatot választunk ki és vizsgálunk meg ezeket közül. A cél, hogy  jobban megérthessük a kollektív sérülések természetét és a transzgenerációs eseményeket, amelyek ezekhez vezetnek. Közben azonosítunk, megfogalmazunk és megerősítünk kollektív erőforrásokat is. Néhány terhelt szituáció szociodramatikus lejátszását követően ezen erőforrásokat használva egy többletrealitást teremtünk, hogy különböző lezárási formákat találjunk és alkossunk meg az eddig befejezetlen történeteinknek. A csoport különböző megoldásokat teremt az adott kollektív trauma átdolgozására, és reflektál az egyes változatokra. Az alkalom részvevői képessé válnak a szociodráma és a szociometria alapvető koncepcióinak azonosítására és néhány technika alkalmazására.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Workshopunk résztvevői megismerhetik, hogy miképp használható a szociopszichodráma elmélete, módszerei és filozófiája a csoportmunkában. Megtapasztalják és felfedezik a szociális mátrixban rejlő azon akadályokat, amelyek a kreativitást, az alkotóképességet blokkolják. A szociopszichodramatikus munka ezeket a blokkoló tényezőket is át tudjuk alakítani. A szociális mátrixon belüli áramlásnak új utakat fogunk nyitni.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Az előadás „A béke nyelvének felfedezése” című projektet és az annak eredményeként létrejött könyvet mutatja be. A projekt az Erasmus+ program támogatásával valósult meg. A módszertan a szociodráma eszköztárán alapult, melyet a résztvevő szakemberek marginalizált fiatalok csoportjaival dolgozva alkalmaztak a volt Jugoszlávia országaiban (Horvátország, Szerbia, Montenegró, Szlovénia, Bosznia-Hervegovina) és Skandináviában (Svédország, Dánia, Finnország és Norvégia). Az egy éves projekt során a résztvevők tizenkét online foglalkozást dolgoztak ki három órás webináriumok és egy 5 napos tavaszi kurzus formájában, mely a Zadari Egyetemen (Horvátország) valósult meg. A projekt célja az volt, hogy hozzájáruljon a konfliktusokkal küzdő közösségek és társadalmak átalakításához, a traumák gyógyításához és a hosszú távú béke megteremtéséhez a szakemberek továbbképzése révén.

Tanulási célok:

• a szociálpszichodráma és az azt alátámasztó elméleti keretrendszer megismerése.
• jobban megismerni a diszkriminált és marginalizált csoportokkal dolgozó szakemberek munkáját.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

A háború traumája olyan megküzdési mechanizmusokat élesztett fel Ukrajnában, amelyek békeidőben láthatatlanok voltak az ukrán társadalomban. 2022 márciusában és áprilisában két olyan jelenséget lehetett megfigyelni, amely rávilágított egy megsemmisítésre ítélt nemzet társadalmi és kulturális túlélési mechanizmusainak természetére.

• A konszolidáció: olyan csoportok tömeges kialakulása, amelyek az egymás felé fordulás és a védekezés aktív megszervezésén alapulnak. Az emberek összefognak, hogy a hadseregnek ellátást és felszereléseket biztosítsanak, hogy a sebesülteket, az áldozatokat, az evakuálásra kerülőket segítsék, hogy egy védőhálót alakítsanak ki.
• A művészeti kifejezésmódok megjelenése: az elődöktől örökölt népi hagyományt a leszármazottak felélesztik. Manapság számtalan népdalt éneklünk, meséket, mítoszokat mondunk a hétköznapokban és előkerül a látszólag rég elfeledett díszítés az öltözékeinken. A kortárs művészet is erőre kap, hogy megörökítse a küszködések tapasztalatait.

E jelenségek talán univerzálisak: a fenyegetettség időszakában minden embercsoport a legmélyebb, régebbi kulturális mintáihoz, narratíváihoz, mítoszaihoz nyúl vissza. Az élet ereje és az egység ereje is abban rejlik, hogyan sikerül kapcsolódnunk kultúránk gyökereihez, hogy mindenkor felismerjük a nemzetek és népcsoportok belső erejét. Ezen a szociodráma workshopunkon kultúráink gyökereit vizsgáljuk a különböző nemzetiségű résztvevőkkel. Az alkotás révén kapcsolódási pontokat és az egységet keressük. Különböző művészetterápiás eszközöket használunk majd, amelyek segítségével a résztvevők azonosíthatják a számukra kapaszkodót jelentő kulturális jellegzetességeket, és felismerhetik az ezekben előkerülő hasonlóságokat és a különbözőségeket.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

A szülés, születés mindannyiunk egyetemes élménye. Egy olyan téma, amely manapság is intenzíven foglalkoztatja az embereket, nagy vitákat, heves érzelmeket gerjesztve maga körül. A témában azonban – még ha a megélés egyedinek is tűnik – tükröződnek a társadalmunkat meghatározó hitrendszerek és világnézetek is.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a szülés, születés szentsége a háborítatlanság meghitt közegében tud csak megvalósulni, és ezt antropológiai és orvostudományi kutatásokkal támasztják alá, melyek adott esetben az otthonszülések alacsonyabb kockázatát emelik ki. Az otthonszülést választó nők azonban sok esetben kivívják a többségi társadalom és egyben az intézményesült hatalom haragját, támadását, sőt stigmáját is. Annak ellenére, hogy a szülő nők egy jelentős hányada számol be arról, hogy  a kórházi ellátása során nehéz élményeket szerzett, illetve gyakran szembesülnek az egészségügy megalázó, személytelen és autoriter bánásmódjával, bizonyos százalékuk pedig traumatizálódik, mégis jelentős részük a kórházat választják szülésük helyszínéül. Milyen a társadalmi tényezők játszanak közre abban, hogy ez így történik?

Workshopunk célja, hogy a résztvevők szociodramatikus sajátélményen keresztül tudatosítsák választásuk mozgatórugóit, kiszolgáltatottként megélt helyzetekben ki tudjanak állni magukért vagy segítséget tudjanak kérni.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) jogokra erős nyomás nehezedik, mivel a konzervatív oldal egyre inkább az LMBTI emberek ellen irányuló törvénykezést és közpolitikát érvényesít. Az LMBTI ellenes közpolitikát alátámasztó politikai retorika az elmúlt időszakban fokozta az LMBTI emberekkel szembeni gyűlöletbeszédet és erőszakot, amely biztonságérzetük elvesztéséhez vezetett a munkahelyeken, az iskolákban és más nyilvános terekben. Ezt a hatást felerősítik az évek óta tartó mikroagresszióból származó, internalizált üzenetek. Ezen a workshopon a szociodráma segítségével olyan stratégiákat fogunk feltárni, amelyek segítenek az LMBTI embereknek kezelni az LMBTI-ellenes retorika hatásait és ellenállni azoknak. Olyan módszereket mutatunk, amelyek hatékony támogatást jelentenek számukra igazuk érvényesítésében a hatalommal szemben.

A workshop célja, hogy megismertesse Kipper kognitív duplázás fogalmát (2002) és hogy miképp lehet a test-tudatot arra használni, hogy a résztvevők a felhatalmazottság érzését tapasztalják meg.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

Célunk, hogy feltárjuk a csoportközi konfliktusokat okozó kollektív tudatalatti frusztrációkat, és hogy megtaláljuk azokat a csoportközi kollektív tudatalatti lehetőségeket, amelyek csökkentik e frusztrációt, és segítik a csoportok közötti együttműködést.

Háttér: A Közel-Kelet nehézségekkel teli időszakon megy keresztül, különösen az utóbbi évtizedekben, amikor a csoportok közötti feszültségek egyre fokozódnak. A negatív tapasztalatok negatívan befolyásolják az egyes csoportok jövőbeli generációinak közeledési lehetőségeit. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy megőrizzük az együttélés érzését egy békésebb világ kialakulása érdekében, amelyről Moreno is álmodott. Moreno szociometria és szociodráma megközelítése mellett – amely a csoportközi kapcsolatokkal foglalkozik -, a workshop Jung kollektív tudattalanjának és árnyékfogalmainak koncepcióját is használja. Ez utóbbiak a szociodrámával való szintetizálása fontos lehetőségeket kínál a konfliktusok megértésében és megoldásában.

A workshop tanulási céljai, hogy

• a résztvevők megtapasztalják a különböző csoportok pozitív, negatív vagy természetes szerepeinek kölcsönhatását a Közel-Keleten.
• A tapasztalatok megosztása során kifejezésre jut, hogy mi növeli a konfliktus és mi segíti elő az együttműködés lehetőségét.
• Végül a legfontosabb közös elemeket határozzuk meg, és az alternatív megoldási lehetőségek megtapasztalhatóvá válnak a színpadon.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

Az elmúlt évek kihívásai azt a felismerést hozták az emberek számára, hogy akkor tudnak a jövővel magabiztosan szembenézni, ha ökológiai és tudati szempontból elválnak a múlttól. Workshopunk a múltról való leválás szociodramatikus vizsgálata lesz különböző szinteken: személyes, családi, csoportos és társadalmi szinteken dolgozunk majd. A szociometrikus és szociodramatikus eszközök segítségével a résztvevők felidézik a diszfunkcionális rendszerekből való kilépésük élményeit. A workshop lehetővé teszi számukra, hogy bővítsék a környezeti bizonytalanságra adott válaszaik körét, személyes erőforrásokat találjanak, és strukturálják kivonódásuk folyamatának tapasztalatait.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

A háborús időszak megpróbáltatásai közepette az ukrán pszichológusok és pszichoterapeuták számos kihívással szembesültek munkájuk során. Egy olyan új valóságban találtuk magunkat, amely megjósolhatatlan volt, és nem lehetett rá felkészülni.

Ahogy a klienseink, úgy mi magunk, pszichológiai segítséget nyújtó szakemberek is, szükségét éreztük az érzelmi feldolgozásnak, a támogatásnak és a kapcsolódásnak, valamint egy olyan szakmai kommunikációnak, ami képessé tesz bennünket, hogy megbirkózzunk azokkal az új kérdésekkel, amelyekkel munkánk során szembesülnünk kellett.

Ezért egy szociodráma csoportot alakítottunk Ron Wiener és Diane Adderley vezetésével.

Nekünk, a csoport tagjainak erőforrást jelentett, hogy a háború hosszú hónapjai alatt találkozni tudtunk, és a traumatikus események valóságát különböző szerepekben és hangokban ki tudtuk fejezni. Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy megvizsgáljuk a szörnyű eseményeket, hogy megértsük és elemezzük a saját magunkban, személyes és szakmai kapcsolatainkban, a társadalomban és a nemzetközi közösségben zajló folyamatokat. Azt is megfigyeltük, hogyan reprodukálódnak ezek a folyamatok a csoportban.

Menet közben kellett tanulnunk, és sok mindent sikerült elérnünk.

A workshop során:

• feltárjuk, hogy mi zajlott ebben az intim térben.
• A csoporttitok elvét betartva, egy olyan csoport munkájába kínálunk betekintést, amely a végtelen háborús hónapokban rendszeresen találkozott.
• Elmondjuk, hogy miképp mozdultunk el kitűzött céljainktól, a munkáinkból származó igényeinkre való reagálásig.
• Megosztjuk a felismeréseket, amelyekre a csoport a közös munka révén jutott.
• Tapasztalatainkkal megerősítjük a szociodráma módszer alkalmazásának fontosságát és hatékonyságát.
• Cselekvésre és találkozásra hívunk.

AZ ELŐADÓKRÓL:

ABSZTRAKT:

A szalutogenezis az egészség eredete, a patogenezis a betegség eredete. 

Hogyan segíthetünk a segítőknek, akik ugyanazon körülmények között élnek, mint az ügyfeleik? Hogyan tudják megőrizni erejüket és magabiztosságukat terapeutaként a háborús veszélyben, amikor bombáznak és rakéták hullanak a saját lakóhelyükön, vagy amikor meghaladják őket nehézségek és szoronganak, mert úgy érzik, hogy képtelenek valódi segítséget nyújtani a klienseiknek? Hogyan tudnak a hivatásos segítők vigyázni magukra, hogyan tudják elkerülni a másodlagos traumatizációt, amikor mélyen belekerülnek klienseik traumatikus élményeibe? Milyen túlélési stratégiáik vannak? Hogyan élték túl elődeik a korábbi háborúkat, amiken keresztülmentek? Hogyan tudnak kikerülni érzéketlenség vagy a túlérzékenység állapotaiból? 

Amikor az idegrendszer túlterhelődik, és nem bírja tovább a nyomást, a rendszer leáll, és lebénulunk, tehetetlenné válunk, zsibbadtak és érzéketlenek leszünk. Ezek a reakciók a szervezet védekező mechanizmusai, és bár abban a pillanatban életmentőek, hosszú távon, ha ezekben az állapotokban maradunk, veszélyeztethetik az életünket. 

A workshop egy pszicho-szociodramatikus kutatás lesz azzal kapcsolatban, hogy miképp nyerhetjük vissza egyensúlyunkat, miképp lehet újra integrálni a racionális és érzelmi működést, és az erőforrásokra összpontosítva elviselni a stresszhelyzeteket, tágítani a “tűrőképesség ablakot”, ezáltal fejleszteni a rezilienciát. 

Hozzuk el az eseteinket erre a workshopra, amikor trauamákkal dolgoztunk, és tanuljunk egymástól! 

A tanulási célok, hogy 

(1) megtanuljuk beazonosítani testi reakcióinkat a túlzott érzelmi átélésre, és az érzések leválasztására, 

(2) megismerjük a “tűrőképesség ablaka” koncepciót, és hogy belássuk a támogató rendszerek fontosságát.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

A fák mindig is fontos szerepet játszottak társadalmainkban, közösségeinkben és életünkben. Menedékként, oxigén- és energiaforrásként, a szépség forrásaként, játszóhelyként, találkozóhelyként szolgálnak. A világ számos különböző hitvilágában a fák szimbolikus, allegorikus jelentéssel bírnak. Az „Élet fája” metaforában a fa az élet forrásaként jelenik meg, gyümölcsei életet és gyakran halhatatlanságot kínálnak! 

Ezen a workshopon a fához, mint szimbólumhoz vagy konkrét entitáshoz fűződő személyes kapcsolatunkat fogjuk nyomon követni, és olyan, az emberi létezésünk szempontjából kihívást jelentő kérdésekben fogunk elmélyedni, mint a növekedés, a hovatartozás, a teremtés, az idealizálás, a védelem, a pusztítás, az áldozathozatal, a gyógyulás és a túlélés. A workshop szociodráma és művészetterápiás gyakorlatokon alapul. 

A tanulási cél olyan módszerek felfedzése lesz, amelyek kontroll elvesztésével és az ismeretlennel való szembenézés tapasztalatával dolgoznak a csoport szellemiségének és kreativitásának védelme mellett. Azt tanuljuk meg, hogy miképp találjunk értelmet egy új, ismeretlen helyzetben, és hogyan bízzunk a kollektív energiában a gyógyulás és az alkotás érdekében.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

A szociodráma erejét és a csoport erőforrásait felhasználva olyan szerepeket fogunk felfedezni, amelyek végtelen reményt hordoznak, illetve olyanokat is, amelyek sokkal korlátozattabbak e tekintetben. A szociodráma lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük mások gondolatait és érzéseit, illetve hogy új szerepeket és létformákat ismerjünk meg.

Miközben a bizonytalanság és a gyors változások világában haladunk előre, olyan eszközökre van szükségünk, amelyek segítenek a reménykedés kialakításában és erősítésében. Hozd magaddal a kíváncsiságod és a vágyad, hogy megfejtsük azokat a rejtett szándékokat, amelyek reményt korlátozzák! Együtt dolgozunk azon, hogy megtaláljuk a két szerep közötti eltérés áthidalásának módjait.

A csoportszociometria nyomán haladunk, hiszen a szociodramatikus szerepek megteremtik és kialakítják az “itt és most” megoldásait arra, hogy eltávolodjunk a kétségbeeséstől és kiábrándultságból, és el tudjunk mozdulni a reményteliség felé.

A kétórás műhelymunka egy “üres szék” technikával kezdődik, hogy azonosítsuk a REMÉNY és a KORLÁTOZOTT REMÉNY általános gondolatait és érzéseit, majd a csoport által létrehozott szociodramatikus találkozássá fejlődik. A trauma-informált módszerek alkalmazásával áthidaljuk a szerepkülönbségeket, legyőzzük a félelmeket, és leküzdjük a kétségbeeséstől és a korlátozott reménytől a reményteliséghez vezető szakadékot. Vajon győzedelmeskedik-e a remény? Te döntöd el.

A workshop során:

• Meghatározunk és lejegyzünk két, számunkra újszerű egészséges üzenetet/megerősítést, amelyek ápolják és elősegítik a REMÉNYT.
• Megismerünk két traumatudatos gyakorlatot az érzelmi és fizikai biztonság fenntartására csoportos környezetben.

AZ ELŐADÓRÓL:

ABSZTRAKT:

Őseink hátrahagyott traumái még mindig feloldásra várnak, és ezt gyakran a család legérzékenyebb utódai viselik. A József történet egy személyes és kollektív traumát dolgoz fel és annak különböző dinamikáit. Rajtunk múlik, hogy a generációkon átívelő sebeket bölcsességgé tudjuk-e alakítani. Ez a workshop az elméleti tudás és a tapasztalati cselekvés kombinációját kínálja. A bibliodráma segítségével fogjuk felfedezni József és a sokszínű kabát bibliai történetét. A különböző akciómódszereket és reflektív írást pedig arra használjuk, hogy megkeressük a személyes szálakat, amelyek minket ezzel a történettel összekötnek. E folyamatban, megismerkedünk a “szociometriai ciklus” módszerével, amelyet Ann Hale fejlesztett ki John Mosher Gyógyító Kereke alapján. Ezután a szociometriai ciklust a bibliodráma elemzésének eszközeként fogjuk alkalmazni.

A workshop révén a résztvevők képesek lesznek: 

• Azonosítani a személyes és kollektív szálakat, amelyek ebből az archetipikus történetből rezonálnak. 
• Alkalmazni szociometriai ciklusra vonatkozó alapismereteket

AZ ELŐADÓRÓL: