ABSZTRAKT:

A mitológiát olyan területnek tekintjük, amely az univerzális jelentésekkel foglalkozik, vagyis olyan témákkal, amelyek az emberiség kollektív dimenzióját érintik. Minden kulturális terméket, a művészeteket, az irodalmat, vagyis azok a produkumokat, amelyek újracsomagolják és revitalizálják az emberi természet megértése szempontjából  mindig is fontos témákat, áthatja a mitológia.

A görög színház, különösképpen a tragédia, azért  alakult ki, hogy formát adjon e témák egyfajta kollektív feldolgozásának. Csakhogy a tragédiát általában a közönség nézi,, akik szubjektíven dolgozzák fel annak érzelmi komponenseit. Mi viszont  olyan szociodramatikus tapasztalatok elbeszélésére vállalkozunk, amely a közönség által eljátszott tragédiákra vonatkozik. Egyéni és kollektív elemek keverednek egymással: Médeia, Antigoné vagy Oidipusz, a klasszikus szövegek eredetileg rögzített szereplői újraértelmeződnek a különböző emberek egyénisége által. A tragédia kórusa szabad mozgássá alakul át, amely Medea, Antigoné vagy Oidipusz egyéni értelmezéseit kommentálja. Élő zene követi a kialakuló komplex  összjátékot, és akusztikus visszajelzéseivel alakítja át azt.

A közönség bevonásával, bevonódásával többé már nem „csak” közönség. A rendezők egy olyan jam session vezetőjévé válnak, amely szétfeszíti a „klasszikus” szociodráma rendezett struktúráját és megbontja azt az improvizáció érdekében.

Az alkalom után a résztvevők videókon, technikai leírásokon és elméleti reflexiókon keresztül képesek lesznek felfedezni és alkalmazni, hogy a régi eszközök hogyan hozhatnak létre új jelentéseket a szociodramatikus munkában.

AZ ELŐADÓRÓL: