ABSZTRAKT:

A workshopon a szociodráma módszerével dolgozzuk fel a mesékben megjelenő archetipikus üzeneteket, melyek szinergiát mutatnak ökopszichológiai összefüggésekkel.

Ezen alkalommal A bölénylány és barátja a varjú című indián mesével dolgozunk (William Camus: Tűzmadarak – mesegyűjtemény). Az itt alkalmazott technika a J.L. Moreno-féle szociodramatikus és a J.Fox által fémjelzett playback- színházi eszközöket is használja. A mese értelmezés-elméletét az Antalfai Márta által megalkotott Kincskereső Meseterápiás módszer adja, mely erősen C.G. Jung analitikus elméletén alapszik. Ez a módszer egyesiti magában a pszichodráma és a jungi analitikus alapokra épülő meseterápia elemeit.

A workshopon saját lelki folyamatainkkal is dolgozunk, és miközben a kiválasztott mese szövetét használjuk alaptörténetnek, a mesében megjelenő, kiemelt interpszichés konfliktusok, krízisek kerülnek eljátszásra. A kiemelés a mesékben szimbolikusan megjelenő természetközeli helyszínekkel, szereplőkkel, és ezek emberre – a mese hősére, illetve a mesehős emberi kapcsolódásaira – gyakorolt hatásával foglalkozik.

Az eljátszás folyamán fontos tárgyakat, figurákat személyesitjünk meg, és így játsszuk el a szituációt. A szerepválasztás egyéni, a játék elején szerepfelvétel, helyszínépítés, a játék után feldolgozás, visszajelzés zajlik. A lejátszás során összes érzékszervünkkel dolgozunk. Ennek alapján olyan, eddig nem ismert részleteket tudunk meg magunkról és kapcsolódásainkról, melyek segithetnek problémáink felismerésében. A mesék különleges alaptémákat rejtenek, ősi szimbólumok, archetípusok, alapkonfliktus-minták jelennek meg bennük, melyek révén az egyéni tudattalanon túlmutató, kollektív tudattalanból is energiákat kaphatunk.

Jelen mese alapján az együttélés természet által meghatározott vonatkozásaira, a csoporthoz való tartozás, illetve a természet szükséges és elégséges használatának kérdéseire látunk rá.

Két jelenetet emelünk ki: Az egyikben a természetben felnőtt hősnő csoportba való visszatérésének nehézségeit vizsgáljuk. A másikban a természet örök adakozására történő kétféle emberi reakció jelenik meg: az egyik, ahol a kapzsiság és telhetetlenség az úr, és a másik, ahol a szükség és mértékletesség a meghatározó.

A két példa alapján ráláthatunk arra a mesékben alapvetésként mutatkozó elemre, hogy az emberi változások a természettel való szoros kapcsolódásban, mintegy lenyomatként mutatkoznak meg, ezzel szimbolikusan és tényszerűen is bizonyitva, hogy ember és természet elválaszthatatlan, sorsuk egymás függvénye.

AZ ELŐADÓKRÓL: