ABSZTRAKT:

Munkánkban a következő célokat tűztük ki:

(1) a pszichoszociális fejlődés a segítői tevékenység során: önismeret, kapcsolódás a saját belső világhoz, érzelmi megélések figyelembe vétele;

(2) a szociális készségek és kommunikációs képességek fejlődése: képessé válni az őszinte kommunikációra és konstruktív megoldásokra nehéz és extrém helyzetkben is;

(3) egy biztonságos kapcsolati tér létrehozása a hiány, a veszteség, a halál átgondolására és feldolgozására.

Jung a “sebesült gyógyító” archetípusáról beszélt, aki két ellentétes pólust hordoz magában: a gyógyítót és a sebesültet. Ez a szempont lényegesebb, mint valaha a segítő szakmákban. A saját tapasztalatok bázisán történő fejlődés mindenki számára lehetővé teszi, hogy a kliensekkel és a családokkal kialakult kapcsolatokból, saját megéléseiből tanuljon. Azokat a kreatív képességeket fejlesztjük, amelyek révén a beteget körülvevő család jellegzetességei észlelhetővé és stimulálhatóvá válnak, ezáltal a fókuszt áthelyezve a környezetben rejlő pozitív erőforrásokra. Munkánkban a következő módszereket használjuk mind a beteg- és családgondozásban, mind a csoportokkal: beszélgetés, aktív hallgatás, narratív orvoslás, szocio-pszichodráma és művészetterápia.

Olyan teret hozunk lére, amelyben a résztvevők kritikailag reflektálhatnak a segítői viszonyban megjelenő interperszonális kapcsolatokra, mind a betegekkel mind a családokkal. Ebben a folyamatban találkozunk az orvostudomány mindenhatóságának mítoszával, a Chiron mitológiával, az élet múlandóságával és közösen dolgozzuk fel a gyász tapasztalatát.

AZ ELŐADÓRÓL: